Diszkalkulia ( dyscalculia ) egyszerű tanulási probléma a matematikában (II.)

2018.04.16

Nem a gyerek a hibás (!)

Ezt szeretném már az elején határozottan és egyértelműen leszögezni. ( Bár erről bővebben egy következő cikkben szeretnék beszélni) , azt azonban mindenképpen szeretném már most elmondani hogy a diszkalkulia diagnosztizálása, elnevezése, gyakorlata és néven nevezése - így ebben a formában ahogyan ma az a magyarországi társadalomban jelentkezik - a gyerekek lelkivilágában egyértelműen komoly károkat tud okozni!

Azon egyszerű oknál fogva, hogy a gyerekek leértékelik önmagukat: " Én diszkalkuliás vagyok, nekem ezt nem kell tudni! " Ezzel, mintha ezt mondták volna:

"Én csökkent értékű vagyok!"

Nos ez, a gyerekek lelki világába - fiatal korban, tehát nagyon mélyen - beépülő káros adalékanyag önmagában is több kárt tud okozni, mint a teljes jelenség, amelyet takar!


Vizsgáljuk meg, melyek a diszkalkulia kialakulásának körülményei a matematikában:

Jelenleg a világban általánosságban előforduló oktatási rendszerek - véleményem szerint eléggé sajnálatos módon - egyértelműen a tömegoktatás felé mozdultak el!

Mit jelent ez a valóságban?

I.) A gyerekeket egyfajta tömegtermékként értékelik. Tömegesen tanítják, majd a munkaerőpiacon tömegesen ki is árusítják őket.

Képzeld csak el kicsit Leonardo Da Vincit, amint 30 másik gyerekhez kell hogy mérje magát, megfosztva ezáltal egyéniségétől, tehetségétől, kreativitásától ( Ne fogd úgy az ecsetet(!), Zöldet ne keverj pirossal(!)..., és-a-többi: megkötések ).

Lehetett volna belőle az, aki, ha nem élhet egyéb adottságaival úgy, ahogyan neki tetszik?

Ha sarokba szorítják, szabályokat kell követnie, melyeket talán már az oktatói sem értettek, csak követtek, megalkothatta volna e műveit oly tökéletességgel, ahogyan azt tette, amelyeknek ma az egész világ csodájukra jár?

Továbbá

Neumann János : nagy magyar matematikusunk, vagy ahogyan külföldön ismerik: "John von Neumann" egyértelműen a 20. század egyik legnagyobb matematikusaként szerezte meg elismeréseit.

Vajon hányan tudják róla, hogy kb. 12 éves koráig egyáltalán nem járt iskolába? Otthon képezték: elsősorban nyelvtanulásból, zenéből.

Elérhette volna e vajon a 20. századot formáló felfedezéseit akkor is, ha keretek közé szorított képzéseken kell átesnie?

Mert hát egészen másképpen látta a matematikát, mint a többiek!

Legtöbb lángelménket és tudósunkat - véleményem szerint - mai magyar oktatási rendszerünk valószínűleg egyszerűen csak "diszkalkuliásnak" vagy "rossz gyereknek" nyilvánítaná, azért mert másképpen gondolkodnak!

De hát nem éppen ezért, a másképpen gondolkodásért zseniálisak?