... igen, a komondorokról, "l"omondorokról, emberekről, egy ősi kultúráról, amikor ember és állat még együtt élt és halt. Egymásról szólt az életük. Így nevezték magukat: MAGYAROK.

Milyen Gerle, a kismama?

  Ha nem akarsz unatkozni, akkor nőstény Lomondort javaslok! Gerle egyszerűen "letehetetlen." Okos kutyus, megérti, ha nincs rá éppen időm, de ha van - és éppen csak az egyik kezemmel simogatom, gyúrom a bundáját - szépen megfogja a másik kezemet a szájával, és magához húzza.

 Véleményem szerint elképesztően intelligens. És ahogyan kicselezi a jóval nagyobb hímet, arról könyvet írhatnék.

 Élénk szemű, eleven angyalka.

Milyen Herceg a büszke apuka?

Herceg egy másfajta csoda. Csodálatosan nyugodt és tisztelettudó. Egyfajta "nyugalomtabletta".  Egy kis simogatás a bundájára, és már meg is nyugodtam, bármi is legyen a gond.

GERLE az első KOMONDOR

Hogyan is kezdődött? Elmentünk egy komondor tenyésztőhöz. Sohasem láttam komondort korábban, nem is hallottam róluk releváns információt. De ahogy megláttam őket, az "szerelem első látásra" volt! 

 Nem is tudom, hogy a KOMONDOR-t szerettem meg ennyire, vagy magát azt az emberi lelkületet, ami életre hívhatta ezt a csodálatos fajtát, majdnem azt írtam "fajt", mert szinte összehasonlíthatatlan bármely más kutyával vagy farkasfélével.

 Ha nem vagy egy térben velük, leírhatatlan fajta, de azért megpróbálom. Képzeljünk el egy 50-80 kg-os puha fehér dunyhapaplant, aki szeretetéből és hűségéből kifolyólag őriz. De nem a házat, nem is a jószágot - bár ezeket is - hanem elsősorban a gazdát! Hatalmas és félelmet kelt az idegenekben, és mer harapni - efelől kételyed se legyen - de nem agresszióból, nem is a verekedés szeretete miatt, mert békés kutyusok. Hanem a gazda iránti szeretet miatt. Annyira szereti az embert, a családot, hogy életét adja a védett emberért, ha kell. De okosan, intelligensen. Őriz. 

Ilyet sem láttam még: olyan mélyen nyalják egymás száját, hogy effektíve lenyalják egymás torkát és hátsó fogait! Egymás iránti szeretetük jeleként, kölcsönösen. Ez nem csak egy puszi, nem is csók náluk! Teljesen egyek, testben is, lélekben is.
Nem tudsz úgy fegyelmezni egy komondort, hogy ő azt agresszióként értékelje. Egyrészt mert őrülten szerelmes beléd, és képtelen lesz elfogadni azt, hogy ártani akarsz nekik - fent leírt kultúrájuk miatt.
Kizárólag az érzelmeidet érzik! Ha érzelmeidben agressziót érzékelnek, azonnal engedelmeskednek. Az emberi lélek olyan nekik, mint egy nyitott könyv, amelyet részletesen és pontosan olvasnak. Mindent értenek, lereagálnak.
Ezért, - noha a komondorok szerelmesei sokszor mondják, hogy kell - de felejtsd el hogy megütöd, akármit is csinálnak! Elég ha paskolsz egyet rajtuk. 10 cm-es bundájukban ez olyan "rám szállt egy légy" érzés nekik testileg. Lelkileg viszont azt érzik, hogy kitaszítódtak a szeretetedből. És azonnal reagálnak: engedelmeskednek.
Mert mindent megkockáztatnak, életet és halált, de egyet sohasem: SOHA nem esnek ki a családból. Mert különben a lelkük halna meg, és akkor... akkor testük is hamar elveszne emiatt. Mert nem élhetnek szeretet nélkül, erre az egyre képtelenek! Egyébiránt a lehetetlennek még a fogalmát sem ismerik egész életükben, halálukig.

 Herceg most ért a kutyusok tinédzserkorába. Hogy képletesen írjam : "visszaugat"!

De nem ugat ő rám valójában, legfeljebb, ha játszani akar, és játékra hív. (Amihez egy jellegzetes testtartás tartozik, amit nem téveszt el az ember, ha nem vak.) Viszont ma vagyunk túl az első "komolyabb" ellenkezésén. Hazajövök, a nagyobb házunkba, bemegyek míg jár kint a motor, és behívom a két aranyszívet a helyükre, mint mindig. De Herceg ma nem jött. Jelezte ő mindenféle testtartással, hogy ökörködni, hemperegni, szórakozni akar, de ez nem út most

Már közel 50 kg. Tapasztalatból pedig tudom, hogy a megnevelésükre kevés az idő. Amíg "gyerekek", addig nem nagyon lehet nevelni őket, nem értik, mit kellene tenniük, se jót se rosszat nem tudnak. Ha viszont nem kapom el a megfelelő pillanatot, akkor sok kipihent időtől, közös mókától fosztom meg mind a kutyákat mind magamat. Már nem tudja fegyelmezni a felnőttebb nőstény, mert túlnőtt rajta. És az udvar uraként úgy döntött, hogy azt tesz amit akar. Hát ebből ki kellett, hogy kiábrándítsam. :-) Még mindig meg tudok emelni egy cementes-zsákot ezek szerint, bár az az 50 kg nem rúgkapál, és jobb a fogása, mint egy hatalmas fehér szőrmóknak. Hogy mennyire szeretem, azt el sem lehet mondani, sem leírni. De a szeretet arca néha szigorú. Mind a rendet, mind a szeretetet 1000-szeresen visszakapom, pedig meg sem érdemlem. De az a 10 év, amit ezek a hatalmas védőangyalok adnak, felejthetetlen idő, mindegyik esetben.

Külön külön is.

 Bundaörvény. Körülbelül ez fogadott, amikor beléptem a tenyészetbe. 5 db hatalmas komondor örvénylett, forgott, szimatolt körbe. Láttam a tenyésztőkön, kicsit aggódnak, hogy nem fogunk e egy másodpercen belül sikítva kirohanni pánikrohamban! Hát nem. Akkora szeretetmezőt generáltak hogy fürödtünk benne! Én is, és feleségem is. Alig győztük simogatni, dögönyözni őket.

Hihetetlen élmény volt! Akkor is ha tudtam, A TENYÉSZTŐK JELENLÉTE NÉLKÜL - mert simán olvassák az emberek gondolatait, tapasztalataim szerint - 210 HATALMAS ÉS TŰHEGYES FOG hatolna csontig a húsunkba, és úgy tartanának halálukig, vagy amíg a tenyésztők meg nem érkeznek, hogy utasításokat adjanak számukra elengedésünkre.

De nem ez volt a helyzet. A Tenyésztők szavai - méginkább pedig a gondolatai - barátra utaltak, ezért sündörögtek, forgolódtak körülöttünk. Felfedeztek! És nem tudom, hogy ők élvezték e ezt jobban, vagy mi, az újoncok, komondorföldön.

-- Gyertek beljebb! -...- Jönnének, ha tudnának! -- utalt egyikük a másikuknak arra, hogy kb. 300 kg-nyi komondor van 0 azaz nulla milliméterre egymástól és tőlönk, folyton mozogva, örvényként körülöttünk, tehát megmozdulni sem tudtunk. De valahogyan bejutottunk, meghallgattuk mindazt, amit a komondorról szükséges tudni, de egy percre sem állt meg szemünk vagy kezünk.

Mert amíg csak ott voltunk, folyamatosan fejszőr-markolászás, szemkontaktus, padra ágaskodás hogy még jobban simogattathassák magukat... Nincs megállás komondorérzelmekben sem komondoréletben!

Ami számomra megmaradt? Jelenlét. Odafigyelés. Szeretet. Élet! Akkor már tudtam, hogy komondor nélkül nemigen szeretnék élni ezek után, hacsak egy mód van rá. És azok az értelmes eleven komondor szemek! Nincs az a fotó ami visszaadja! A lelkedbe látnak. A vérképedet szimatolják. Az életedet fürkészik. Mindig az adott másodpercnek élve. Féktelen vadsággal. Megszelídülve.